14. AZ ELSŐ KÖZÖS ÉJSZAKA

Sziasztok!

Ahogy azt megígértem a héten, jöttem az új résszel. :) Bocsánatot kérek, amiért hosszú ideig nem volt fejezet, és azt is sajnálom, hogy eltűntem csak úgy napokra. Nem szeretnék magyarázkodni, mert egyrészt minek, másrészt pedig kötve hiszem, hogy érdekel titeket a magánéletem. Legyen elég annyi, hogy a mostani négy napos szünet alatt teljes gőzerővel belevetettem magam az írásba, és meg is lett az eredménye. :) Igyekszem most már időben megjelenni a fejezettel. Emellett örülnék néhány véleménynek, ugyanis (unalmas duma már) nekem csak segítettek azzal, ha megosztjátok velem a gondolataitokat a történettel kapcsolatban. :)

Kellemes olvasást!

Újra tizenhét évesnek éreztem magam, amikor beléptem a hálószobába a vizes hajamat dörzsölgetve egy törölközővel. Minden olyan volt, mint kilenc évvel ezelőtt. Az izgatottság érzése, a füstölők illata, és az, hogy Edward a szobában sürög-forog. Pár órával ezelőtt Edward a lehetetlent kérte tőlem. Azt kérte, hogy szakadjak el az embervilágtól, hogy szakítsak Matthew-val, hogy az övé lehessek örökre. Kecsegtető ajánlat volt, de mégis olyan nehéz. Hisz fogalmam sem volt arról, hogy miért akar Edward ennyire maga mellett tartani. Hiszen a lehető legboldogabb lehetett volna nélkülem. Volt egy nagyszerű gyermeke, egy nagyon kedves családja, és egy odaadó felesége is. Az egész világ az övé lehetett volna, de ő mégis engem akart. Az egyszerű embert, aki sosincs megelégedve az életével, aki nem tud semmit sem adni a szerelmén kívül. Az éjjeli szekrényen álló gyertyákat meggyújtotta szépen sorjában, majd mosolyogva felém fordult. Csillogó szemekkel néztem a gyertya apró lángját, miközben kellemes bizsergés vette birtokba a testem. - Annyira gyönyörű – szóltam halkan, és lassan az ágyhoz sétáltam. - Meg kell szépítenünk az első estét, nem gondolod? – kérdezte mosolyogva, miközben az ágy másik oldalára ballagott és lefeküdt az egyik oldalra. Nem szóltam semmit, csak mosolyogva bólintottam egyet. Még egyszer végig dörzsöltem a hajamat, majd egy laza mozdulattal a sarokba dobtam a törölközőt, és lerúgtam magamról a meleg papucsomat. Nagyot sóhajtva Edward mellé feküdtem, és az ajkaimat harapdálva magam elé bámultam. - Min gondolkodsz? – kérdezte megtörve a percek óta húzódó csendet. - Semmin – ráztam a fejem mosolyogva. - Haragszol rám? - Miért haragudnék? – kérdeztem döbbenten ránézve. - Amiért választás elé állítottalak. - Nem haragszom – feleltem. – Természetes, hogy megkértél. Ha te nem mondtad volna, akkor előbb-utóbb nekem is megfordult volna a fejemben. - És szakítani fogsz Matthew-val? - Igen. Amint visszajött Londonba beszélni fogok vele. Nem akarom elrontani a kedvét az én döntésemmel. Jobb lesz, ha ezt itt, négyszemközt beszélem meg vele. - Ez természetes – értett egyet Edward. – És utána mi lesz? - Ezt hogy érted? – kaptam fel a fejem. - Mi lesz, miután szakítottál a barátoddal? - Veled leszek – közöltem fülig vörösödve. - Ez így is lesz – mosolyodott el. – De mi lesz? Mit fogsz tenni annak érdekében, hogy együtt lehessünk? - Ezt most nem értem – vontam össze a szemöldököm. - Itt nem maradhatsz. Nem engedem, hogy egy légtérben legyél az emberrel a szakítás után. - Te mit szeretnél? – kérdeztem kíváncsian, habár sejtettem, hogy mire akar kilyukadni. - Visszajöhetnél velem Forksba – válaszolta komolyan. - És mi lenne a lakással? – néztem körbe a szobába. – Egy csomó munka lenne vele. Nem hagyhatnám csak úgy itt, főleg nem Matthew-ra. - Nicky elintézhetné – ajánlotta. - Igaz – bólogattam. – De… Nekem rengeteg cuccom van itt. Kötve hiszem, hogy elférne nálatok. - Megoldjuk – felelte. - Azonnal? – kérdeztem. – Ha eladjuk vagy kiadjuk a lakást, akkor fel kell újítani. Ki kéne festeni, a bútorokat lecserélni, stb. Az pedig nem rövid idő. - Biztos vagyok benne, hogy a családom szívesen segítene. - Akkor – sóhajtottam fel -, visszaköltözünk Forksba? – néztem rá vigyorogva. Edward csak mosolyogva bólogatni kezdett. - Minden egyes pillanatban együtt lehetnénk. Miénk lehetne a világ. Azt tehetnénk, amihez csak kedvünk van – álmodozott Edward. - Körbe járhatnánk a világot – gondolkodtam hangosan. - Ez csak akkor történhetne meg, ha vámpírrá válnál – közölte Edward a lehető legkomolyabban. Hirtelen megdermedtem. Az arcom döbbenetbeli formába fagyott. Edward szavai visszhangzottak a fejemben. A hangulat, amely eddig boldog és izgatott volt, most átváltott valami sötét és ijesztőbe. - Vámpírrá kell válnom? – kérdeztem halkan nagyot nyelve. - Ha belegondolok, akkor szükséges lenne megtennünk ezt a lépést – felelte. – A Volturinak már így is a bögyébe vagyunk. - Mi változna, ha vámpírrá válnék? – kérdeztem kíváncsian, miközben teljes testemmel felé fordultam. - A szemed színe megváltozna. Az első napokban vörös lenne, de egy idő után aranybarna lenne, mint az enyém. De csakis akkor, ha vegetáriánus étrenden élnél. - Ezt hogy érted? - Csakis állat vért ihatnál. A mi családunkban tiltott gyümölcs az emberi vér. Habár a lehető legfinomabb az embervér és a lehető legerősebbé tenne, kifordítana önmagadból. Az állatvér is jó erőben tart, de nem változnál át egy gyilkossá. - És mi lenne az emberi életemmel? A családommal? Edward nem szólt semmit. Összevont szemöldökkel bámult maga elé, miközben lázasan gondolkodott. Tudtam, hogy teljesen fején találtam a szöget ezzel a kérdéssel. - Nem léphetek le szó nélkül, és nem is játszhatjuk el a halálomat. A szüleim belehalnának – magyaráztam. - Nem mondhatod el nekik, ha nem akarod őket bajba keverni – felelte. – Mint mondtam, a Volturi figyel minket. Megölnének minket és a szüleidet is. - De… - kezdtem volna, de Edward félbe szakított: - Norah, ennek ez az ára. Vagy velem maradsz és véget vetsz az emberi mivoltodnak, vagy külön válnak útjaink és minden folytatódik a régi kerékvágásban. Nem szóltam semmit, csak elszorult torokkal néztem Edwardot. Borzasztó volt belegondolni abba, hogy a szüleim mit fognak érezni, amikor egyszer csak eltűnök az életükből szó nélkül. - De van más módja is ennek az egésznek – szólt Edward. – Nem kell szó nélkül eltűnnöd, és nem is kell eljátszani a halálodat. Van más módja is. - Micsoda? - Ki találunk valamit – vonta meg a vállát. – Azt mondjuk, hogy elköltözünk, hogy egy másik országba mész főiskolára, annyi lehetőség van. - Ez mind szép és jó – bólogattam. – De néha-néha látniuk kell. Nem fognak bele menni abba, hogy a hátralévő életükben nem láthatnak. - Ne aggódj! – szólt lágyan, majd hirtelen és óvatosan hűvös karjával magához húzott.

Elakadt a lélegzetem egy pillanatra. Kellemes bizsergés futott végig a gerincemen, ahogy Edward finoman a hátam közepére helyezte a tenyerét, és magához húzott egy egészen picikét. Így már szinte az egész testem az oldalához préselődött, és akarva-akaratlanul az illata teljesen eltompította az eddig kitűnően józan és higgadt agyamat. Nem tudtam normálisan gondolkodni, nem érzékeltem Edwardon kívül semmit. A szívem szinte áttörte a mellkasomat, a levegőt egyre gyorsabban vettem. Felemelkedtem egy kicsit, közelebb húzódtam Edwardhoz, majd letettem fejemet kemény mellére, miközben a karomat lazán a hasára helyeztem, amely egyenletesen emelkedett fel –és le. - Meg fogjuk oldani, Norah, ígérem – suttogta Edward, és végig simított a gerincemen, mire egy kicsit megugrottam. Elnevette magát egy picit, majd folyamatosan és egyenletesen elkezdte simogatni a hátamat, aminek az lett a következménye, hogy a lehető összes szőr a testemen égnek állt, a libabőr csakúgy nyalogatott, miközben a rózsaszín köd a fejemben egyre jobban kezdett elkábítani. - Norah – szólított alig hallható hangon. - Hm? – mormogtam bódultan. - Szeretlek! – közölte, miközben a simogató keze megpihent mozdulatlanul a derekamnál. Felemeltem a fejem és Edwardra néztem. A tekintetünk találkozott, és ahogy aranybarna szemeibe néztem elhittem neki. El tudtam hinni azt, hogy minden problémát meg fogunk tudni oldani. El tudtam hinni, hogy ha vámpírrá válok, akkor a lehető legboldogabbak leszünk. Abban a szeretetteljes pillanatban mindent el tudtam hinni, ami Edwardot és a jövőmet illeti. Éreztem, ahogy a tekintetünk össze ér, és azt is, hogy valami elmondhatatlanul különös vonzódás kezdett újjá születni köztünk. Az eddig derekamon lévő kezét feltolta a hátamra és közelebb húzott magához. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, és a szívem is kihagyott egy ütemet. Aztán mindkettő a duplájára gyorsult, mire különös kábulat lett úrrá rajtam. Ujjaimmal gyengéden a kék ingjébe kapaszkodtam, ugyanis attól féltem, hogy bármelyik pillanatban leszédülhetek róla. Szapora szívveréssel hol Edward tiszta szemeit néztem, hol pedig közeledő ajkait. Aztán végül összeért az ajkunk. Rögtön bizseregni kezdett az ajkam, ahol hozzáért az ő hűvös és sima szája. Őrjítően finoman és lassan kóstolgatta a számat, miközben egyik kezemmel egyre közelebb húztam magamhoz Edwardot, a másikkal pedig hol a hajába túrtam, hol pedig valamelyik testrészét simogattam. Perceken keresztül lágyan és rettentő óvatosan csókolóztunk. Éreztem és tudtam, hogy Edward visszafogja magát. Tudtam, hogy több van benne a bátortalan simogatásokon kívül, amelyekkel a hajamat és a hátamat szórakoztatta. Én pedig többet akartam, és tettem is érte. Hirtelen elszakadtam Edward ajkaitól és nagy lendületet véve ráültem az alhasára. Edward szemei elkerekedtek és úgy kapkodott a levegőért, mint egy eddig vízben fuldokló ember. Aztán egyik kezével felnyúlt a tarkómhoz és durván lehúzott magához, hogy újra birtokba vehesse ajkaimat, míg a másik kezével fürgén és precízen kezdte kigombolni az ingjét. Két karommal a feje mellett támaszkodtam, miközben éreztem, hogy a pólóm egyre jobban égeti a testemet. Így hát újra elszakadtam Edwardtól és hihetetlen gyorsasággal lekaptam magamról a felsőt. Újra vissza akartam dőlni Edward mellkasára, hogy folytathassuk, amit már nem is tudom mióta elkezdtünk, de Edward megállított a vállaimnál fogva. Most, hogy rajta ültem csupasz felsőtesttel, elpirulva néztem le Edwardra. Meglepetésemre azonban Edward ahelyett, hogy kihasználta volna a helyzetet és megbámult esetleg megfogdosott volna szenvtelenül – ahogyan minden felizgult férfi tenné – olyan mélyenszántóan és szerelmesen nézett a szemembe, hogy a lélegzetem elakadt és minden egyes normális gondolat megszűnt a fejemben. - Gyönyörű vagy, Norah… - szólt Edward halkan, mosolyogva. Úgy kaptam a levegő után, mintha perceken keresztül víz alatt lettem volna, és erőtlenül előre dőltem, homlokomat a vállának döntöttem, miközben próbáltam szabályozni a lélegzetemet. De ez szörnyen nehezen ment. Ugyanis ahogy megéreztem hideg száját a nyakamon, feltört belőlem egy hangos sóhaj és megremegtem. Az ajkai lassan és megfontoltan elindultam az állam mentén, újabb szapora lélegzetvételre bátorítva engem. Felemeltem és hátrahajtottam a fejem, hogy szabad utat engedjek ajkainak, amelyek szüntelenül kényeztették testemet. Engedelmesen emelkedtem feljebb, mikor Edward ajkai még lejjebb akartak kalandozni. Zihálva vettem a levegőt, ujjaimmal a hajába túrtam letérve hol a hátára, hol pedig a mellkasára. Ekkor hirtelen a szemeim elkerekedtek, a lélegzetem pedig elakadt, hogy Edward ajkaival birtokba vette a mellemet. Remegősen felsóhajtottam, ujjaimat újra a hajába túrtam, hogy még közelebb húzzam magamhoz a fejét, miközben a hátam ívbe hajlott. Sóhajaimmal bíztattam őt, hogy ne hagyja abba, amit csinál. - Jézusom… - tört ki belőlem akaratlanul egy elragadtatott sóhaj, amikor Edward egyik jéghideg karjával átkarolta a derekam, aminek hatására ösztönösen megmozdítottam a csípőmet. Ennek köszönhetően intenzíven érezhettem határozottan merev és kemény nemi szervét a fenekem alatt. A buja érzés és tudat teljesen megbolondított, megölve az önuralmamat. Durván lenyúltam Edward állához, és felhúztam fejét, hogy meg tudjam őt csókolni, miközben elgyengülve kapaszkodtam a nyakába. Meglepetésemre Edward ugyanolyan hevesen viszonozta a csókomat, mint én az övét. Karjaimat lehúztam a nyakáról, miközben végig simítottam a mellkasán és hasán, amelyeken a kemény és szabályos izmok meg-megrándultak az érintésemtől. Ám Edward sem volt rest. Végigcirógatta az oldalamat, majd határozottan rájuk markolt és hirtelen váltott az eddigi pozíciónkon. Most ő került felülre, meg se szakítva a csókunkat. Lángokban állt az egész testem. A combom köze úgy lüktetett, hogy éreztem, nem vagyok messze az ájulástól. Aztán Edward hirtelen legurult rólam. Megszűnt az idegtépő lángolás, amely eddig a testemet tartotta birtokba, a levegőt is csak azért kapkodtam, hogy levegőhöz jussak, nem Edward miatt. Hirtelen agyamba vésődött a felismerés, hogy vége. Azt hittem, hogy Edwardnak elég volt ennyi, hogy nem akarja folytatni ezt a dolgot. Úgy éreztem, hogy ez nem fogom túl élni, hogy bele fogok halni a kielégítetlenségbe. De szerencsére tévedtem. Ugyanis Edward nem akart kiszúrni velem, sőt, ellenkezőleg. Türelmetlenül húzta le magáról az ingjét, és sebesen húzta le magáról a farmerjét az alsónadrágjával együtt. Tudtam, hogy mit akar ezzel kapcsolatban, így hát utánoztam őt. Izgatottan és a fenekemet felemelve húztam le magamról a rövidnadrágot és a bugyit, amely nélkül az egész testem meztelen volt. Nem tarhatott a vetkőzésünk két percnél tovább, ugyanis Edward amint leszedte magáról a ruhadarabjait, visszamászott fölém. Kezét a combomra csúsztatta, és megemelte kicsit mindkét lábamat, mire én engedelmesen széttártam őket. Edward elhelyezkedett, majd egyszer csak egy pillanatra elakadt a lélegzetem, mikor megéreztem a feszítő érzést. Halkan felnyögtem, mire Edward megfagyott egy pillanatra, és kíváncsian az arcomat figyelte. Egy ideig egymás szemébe néztünk, aztán nem bírtam tovább. Lábaimmal átfontam Edward derekát, és közelebb húztam őt, ösztönözve őt a mozgásra. Mikor végre mozgásba lendült úgy éreztem, mintha a mennyországban lennék. Edward mélyen a szemembe nézve támaszkodott felettem, miközben összeszorított ajkakkal rettentő gyorsan szuszogott az orrán keresztül. Az érzés, amely eddig a testemet birtokolta, egyre erősebb és erősebb lett. Már nem bírtam visszatartani a hangos sóhajaimat, nyögéseimet, és ahogy észrevettem Edward se. Aztán hirtelen Edward felegyenesedett, kezeivel az oldalamba kapaszkodott, miközben a lökései egyre gyorsabbak és mélyebbek lettek. Teljesen átadtam magam a kéjnek, magamon kívül voltam. Hallottam Edward elégedett morgásait és a nyögéseit. Hallottam, ahogy gátlástalanul nyivákolom a nevét a folytatás miatt. Az agyam teljesen megszűnt működni, csakis az egyetlen sürgető vágy volt a fejemben és az egész testemben. A szemeim döbbenten kerekedtek el, ahogy az egész testemet összerántotta a végső kéj. A hátam újra ívbe feszült, ujjaimmal erősen a lepedőbe markoltam, lábaimmal erősen szorítottam Edwardot. Színtisztán hallottam, ahogy az eddigi morgása mindennél hangosabb volt, betöltötte az egész szobát és a fejemet is. Vele együtt remegtem és kiáltottam a kéj csúcspontján, majd egyszerre ernyedtünk el. Zihálva dőltem vissza a párnára, miközben az ajkaim akaratlanul mosolyra húzódtak. Edward teljes súlyával rám dőlt, és a nyakamba fúrva a fejét lihegett. Szorosan magamhoz öleltem őt, megpusziltam a fejét, majd lehunyt szemekkel próbáltam megnyugodni.

********