Reggel mosollyal az arcomon, és Edward illatjával az orromban ébredtem. A nap novemberi sugarai bevilágították a szobát. Arcomat a párnába nyomtam, majd nagy lendülettel fordultam egyet, aminek az lett az ára, hogy majdnem leborultam az ágyról. Elkerekedett szemekkel felültem, és a hajamat eltűrve az arcomból körbe néztem magam körül. Egyedül ültem az ágyban, Edward nélkül. Riadtan újra körbe tekintettem a szobában, és egy apró cetli rögtön kiszúrta a szemem az éjjeli szekrényen. Kíváncsian a cetliért nyúltam, és vigyorogva olvastam Edward gyönyörű kézírását.
„ Elmentem reggelit vadászni neked. „
Ez a négy szó felért számomra egy igazi energia –és jókedv bombával. Vidáman másztam ki az ágyból, és előkerestem néhány ruhadarabot a szekrényből, majd a fürdőbe igyekeztem felfrissíteni magamat. Ott lezuhanyoztam, fogat mostam, megfésülködtem, kisminkeltem magam és felöltöztem.
A kád szélén ülve épp húztam fel magamra a cipőmet, miközben Edwardon gondolkodtam. A tegnap este szinte karácsonyi hangulatba öltöztette a szívemet. Jókedvű voltam és elmondhatatlanul boldog. Úgy éreztem, hogy semmi sem zökkenthet ki gyönyörből, amely még mindig úgy simogatta a lelkem, mint tegnap éjjel.
Az előszobából zárcsörgés hallatszott, majd ajtónyitódás és néhány lépt zaja. Összevont szemöldökkel és kíváncsian hallgatóztam, amikor egy mély férfihang megszólalt:
- Megjöttem!
Szinte azonnal elvigyorodtam, hisz azt gondoltam, ez csakis Edward lehet. Felpattantam, megigazítottam magam a tükörben, majd kisiettem a fürdőből boldog mosollyal az arcomon.
Ám a mosoly szinte azonnal lefagyott az arcomról, és felváltotta a színtiszta döbbenet. Ugyanis az ajtóban nem Edward volt, hanem Matthew kedves mosollyal az arcán.
- Jó reggelt, szépségem! – köszöntött, majd megindult felém.
Rávillantottam valami mosoly félét, ami szerintem inkább tűnt fintornak. Vonakodva hagytam, hogy Matthew magához öleljen és megcsókoljon, amit nem igazán díjaztam.
- Te mit keresel itt? – kérdeztem még mindig sokkos állapotban.
- Haza jöttem – felelte mosolyogva, és lesimította vállamról a hajamat, majd megcsókolta a helyét.
- De… Miért nem hívtál? – kérdeztem, és eltoltam magamtól.
- Meglepetés – énekelte vigyorogva.
- Oh… - Csak ennyit bírtam kinyögni.
Őszintén szólva valahol a szívem mélyén örültem Matthew-nak, de a tegnap este történtek miatt valahogy nem. Főleg azért nem, mert tudtam, hogy amint megérkezik Edward, Matthew fel fog robbanni. Én pedig nem akartam balhét korán reggel.
A sejtésem eleje bebizonyosodott, ugyanis újabb zárcsörgés törte meg a köztünk lévő kínos csendet, és nagy mosollyal az arcán belépett Edward, egyik kezében tartva egy nagy, barna papírzacskót. Ám ahogy nekem pár perccel ezelőtt, úgy Edwardnak is szinte azonnal lefagyott a mosoly az arcáról, ahogy meglátta Matthew-t.
Félve pillantottam Matthew arcára, és kis híján hülyét kaptam az arckifejezése láttán. Ugyanis Matthew eddigi kedves arca, most olyan vad és állatias gyűlöletbe változott, hogy attól féltem, bármelyik pillanatba neki fog esni vagy Edward-nak vagy nekem.
- Te mit keresel itt? – kérdezte rideg hangon.
Edward nem válaszolt, csak határozottan állta Matthew mérges tekintetét.
- Te idióta! Mi a francot keresel itt?! – üvöltötte Matthew magából kikelve.
Edward újra nem válaszolt, csak rám pillantott egy másodpercre, majd szóra nyitotta a száját, amikor belépett Nessie az ajtón. Megkönnyebbülve felsóhajtottam, és elléptem Matthew-tól.
- Sziasztok! – köszönt Nessie jókedvűen.
- Szia! – morogtuk mindhárman, egyszerre.
- Mi ez a fagyos hangulat? – kérdezte Nessie, majd Edward felé fordult. – Hoztál reggelit? Király – vigyorgott, majd kivette Edward kezéből a zacskót és a konyha felé indult.
Edward követte szemével Nessie-t, Matthew engem nézett, én pedig őt. Olyan utálatosan nézett rám, mint még soha. Félsz nyaldosott, miközben belülről halálra átkoztam a mai napot. Végül elfordítottam a fejem, Edwardra pillantottam bocsánatkérően, majd Nessie után mentem a konyhába, azon rimánkodva, hogy nehogy egymásnak ugorjanak a fiúk.
Nessie a konyhában állt, miközben a szatyorból pakolt ki a pultra. A fiúk pár másodperccel később megjelentek a konyhában. Matthew leült az egyik székre, Edward Nessie mellé állt és figyelte mit csinál, én pedig neki álltam segíteni Nessie-nek elkészíteni a reggelit. Kínos csönd volt, csakis a reggeli készítés apró hangjai töltötték be a konyhát.
- Mond csak, Nessie, te nem voltál itthon tegnap este? – Végül Matthew törte meg az idegölő csendet, miközben gyilkos szemekkel Edwardot méregette.
- Ó, igen – vigyorodott el Nessie, majd fordult egyet és lepakolt a kis étkező asztalra. – Bulizni voltam a barátnőimmel – mondta, majd leült az egyik székre és neki állt enni.
- És jól érezted magad? – kérdezte mosolyogva, majd egy szendvicsért nyúlt. – Kösz a reggelit, haver! – intett Edwardnak gúnyosan, majd elkezdte enni nagy harapásokkal.
- Aha – bólogatott Nessie, majd Edward felé fordult. – Elmehetek ma is?
Edward nem felelt, csak Nessie-re nézett gondolkodóan a konyhapultnak dőlve. Én mellette álltam karba tett kézzel, miközben próbáltam felkészülni a balhéra, ami rám várt Matthew szemeiből olvasva.
- Engedd el! Nem akarom, hogy tanúja legyen a veszekedésnek – szóltam Edwardnak gondolatban, könyörgően. Edward pedig bólintott.
- Elmehetsz – felelte, mire Nessie boldogan elvigyorodott.
- Álljunk csak meg! – szólt közbe Matthew egyik kezét felemelve. – Ti… Mi ez az egész?
- Edward a nagybátyám – közölte Nessie mosolyogva.
- Ó – bólintott Nessie-re. – Már értem – nézett rám szarkasztikusan.
Ezután csendben telt el a következő pár perc. Nessie és Matthew némán reggeliztek, Edwarddal pedig szintén hang nélkül álltunk és néztük őket. Matthew viszont egyszer rám szólt, hogy egyek valamit, de elutasítottam. Épp elég volt a gyomromnak az idegesség, ami Matthew megérkezése óta marta a gyomromat.
A nap szintén zajtalanul telt el. Reggeli után Nessie és Matthew elmentek aludni ki-ki a saját szobájába. Én a délelőttömet takarítással töltöttem, a délutánomat pedig a nappaliban egy unalmas filmet nézve a tévében. Edwarddal azonban egy szót sem váltottunk. Miután Matthew lefeküdt aludni, megpróbált velem beszélni, de ellenálltam neki. Nem akartam vele beszélni erről az egészről. Épp eléggé kínos volt nekem az, hogy Matthew bizonyára teljesen bebeszélt magának mindenféle őrültséget.
Négy óra körül Nessie ébredt fel elsőnek. Jókedvűen mesélt nekünk az estéjéről a nappaliban, és megosztotta velünk az ma éjszakára vonatkozó terveit. Edward természetesen megdorgálta, hogy vigyázzon magára meg minden, Nessie pedig legalább százszor megígérte, hogy minden rendben lesz. Végül egyedül hagyott minket arra hivatkozva, hogy neki készülődnie kell.
Egy óra múlva Matthew is felkelt. Hunyorítva, szanaszét álló hajjal, rövidnadrágban kicsoszogott a hálószobából a konyhába indulva. Ahogy megpillantottam őt, szinte rögtön felpattantam a kanapéról és követtem őt a konyhába. Matthew amikor észrevett csak egy lenéző pillantással illetett, majd neki állt egyedül kávét főzni. Ahogy azt vártam, eléggé nehézkesen ment neki. Alig találta meg a kávéport a szekrényben, és miután kétszer is elejtette a kávé kiöntőt, a segítségére siettem.
Némán ki akartam venni a kezéből a kávé kiöntőt, hogy bele önthessek egy kis vizet, de Matthew mérgesen rám kiáltott:
- Hagyjál már!
Megszeppenve néztem rá, és szó nélkül átnyújtottam a kiöntőt. Matthew egy morgással kirántotta a kezemből, majd elfordult.
- Remélem, nem áll szándékodban felrobbantani a konyhát – szóltam végül keményen, majd sarkon fordultam és visszamentem a nappaliba.
Ahogy leültem a kanapéra, Edward egyből fejével intve kérdőre vont, hogy mi volt a konyhában. Én csak megráztam a fejemet, majd oldalra dőlve elfeküdtem a kanapén és továbbra is némán a televíziót. Közben magamban Matthew miatt mérgelődtem.
Ahogy visszagondoltam az elmúlt évekre, észrevettem, hogy Matthew-nak mennyi idegesítő tulajdonsága van. Most hogy eléggé rossz állapotban voltam, kétszeresen dühített. Idegesített, hogy felnőtt férfi létére nem tud megcsinálni egy kávét. Idegesített, hogy – ahogy édesapám mondaná – nincs egy rendes munkája, csak egy hobbija, amiből épphogy kijövünk. Idegesített, hogy nem hagyott soha érvényesülni, hogy nem hagyott soha dolgozni. Egyszerre minden idegesített benne, és az iránta érzett szeretetem kezdett átalakulni gusztustalan gyűlöletté. Sőt, már nem is bántam, hogy megcsaltam őt tegnap éjjel. Semmit sem bántam meg, amit ellene követtem el életem során.
Egészen sötétedésig mérgelődtem magamban a kanapén feküdve. Edward egyszer sem mozdult el mellőlem. Elkényelmesedve ült a mellettem lévő fotelban, és ahogy én, csendesen nézte a tévét. Matthew miután sikeresen meg tudta főzni a saját kávéját, szótlanul betrappolt a hálószobába, és az óta ki sem jött. Nessie pedig hármunkkal ellentétben igazán elemében volt. Ide-oda rohangált a lakásban, miközben vagy tízszer átöltözött és tízféleképpen megcsinálta a haját. Végül körülbelül este kilencre teljes harci díszben megjelent a nappaliban, nagy mosollyal az arcán. Újra megígérte Edwardnak, hogy vigyázni fog magára, majd dudorászva kisuhant a lakásból. Ahogy becsapódott a bejárati ajtó, Matthew előmászott a hálószobából és a ruháival a kezében becsoszogott a fürdőbe.
- Minden rendben lesz, Norah – törte meg a csendet Edward, majd át ült mellém, a kanapéra, miután felültem.
- Szerinted mit fog mondani? – kérdeztem, miközben kezembe vettem az egyik kezét és az ölembe húztam.
- Nem tudom – felelte. – Egész nap a gondolatait olvastam. Eléggé kusza benne most minden.
- Nagyon haragszik rám?
- Nem. Ugyanis úgy gondolja, hogy nem történt köztünk semmi, hogy ez nem a te hibád. Sokkal inkább engem okol mindenért.
- Meg fog őrülni, ha meg tudja az igazságot – sóhajtottam. – Ki fog nyírni – néztem fel Edwardra.
- Nem fog bántani – rázta a fejét, majd végig simított az arcomon.
Halványan elmosolyodtam, ugyanis egy kicsikét megnyugtattak Edward szavai. Tudtam, hogy amíg ő itt van velem, nem eshet bántódásom. Közben újra fellobbant a láng bennem, amely tegnap este egész éjjel melegen tartotta a lelkem. Közelebb húzódtam Edwardhoz, és végig simítottam a karján, miközben mélyen a szemébe néztem. Meg akartam őt csókolni, akartam tőle egy bátorító csókot. Épphogy összeért volna az ajkunk, Matthew kilépett a fürdőszobából, minket megzavarva.
Úgy robbantunk szét Edwarddal, mint akik mélységes bűnt csináltak. Paradicsom színű arccal felnéztem Matthew-ra, és kis híján hátast dobtam teljesen semleges, és határozott arcán, amelyről nem lehetett leolvasni semmit.
- Szeretnék veled beszélni – közölte kemény hangon. – Négyszemközt – mondta Edwardhoz intézve a szavait.
- Rendben – bólogattam, majd felálltam. – De… Előtte elmehetek lezuhanyozni? – kérdeztem félénken.
- Menj! – bólintott Matthew.
Biccentettem, majd elsuhantam a hálószobába. Sietősen kerestem valami ruhát estére, ugyanis még nem akartam Matthew-val egy légtérben lenni. Ám a vágyam nem teljesült, ugyanis utánam pár másodperccel megjelent Matthew.
- Tudod – törte meg a csendet, és leült az ágyra -, egész éjjel utaztam, hogy minél korábban veled lehessek.
Nem szóltam semmit. Kézbe vettem a ruháimat, majd szó nélkül egyedül hagytam őt. A fürdőszobában meztelenre vetkőztem, megnyitottam a csapot és beálltam a forró víz alá. Lehunyt szemekkel arcomat a víz felé tartottam, miközben mély lélegzeteket vettem és lélekben próbáltam felkészülni a beszélgetésre.
Szívesen álltam volna órákon keresztül a meleg víz alatt, de miután Edward bekopogott azzal a kérdéssel, hogy jól vagyok-e, inkább gyorsan átdörzsöltem a testem a kedvenc tusfürdőmmel és leöblítettem magam, gyorsan megtöröltem magam, és szintén gyorsan felöltöztem.
Nagyokat lélegezve kiléptem a fürdőből, és rögtön Edwardba botlottam. Az ajtó előtt állt, nyílván engem várt. Nem szólt semmit, csak rám pillantott, majd hirtelen magához ölelt. Meglepődve álltam karjaiban, de végül elengedtem magam, és szorosan magamhoz öleltem őt.
- Nem lesz semmi gond – suttogta, miközben megdörzsölgette a hátam.
- Ha… Ha kezdd elfajulni a helyzet, lépj közbe! – szóltam neki.
- Nem fogom hagyni, hogy bántson téged – felelte, miközben rám nézett.
- Nem is attól félek, hogy bántani fog – ráztam a fejem. – Attól félek, hogy én fogok neki menni.
- Biztos vagyok benne, hogy nem fog történni testi sértés a beszélgetésetek alatt – közölte. – Bízom benne, hogy mind a ketten normális, érett felnőttként meg tudjátok beszélni a dolgot – mondta, majd két kezébe vette az arcomat. – Én itt leszek az ajtó előtt. Itt foglak figyelni és hallgatni titeket, rendben?
- Rendben – bólintottam.
- Ügyes legyél! – mosolygott rám, majd homlokon csókolt.
Halványan rámosolyogtam, majd a hálószoba ajtó elé álltam, rátettem kezemet a kilincsre. Még egyszer ránéztem Edwardra, aki bátorítóan rám mosolygott, majd nagyot sóhajtva lenyomtam a kilincset, belépve a szobába.
A szobában csakis az éjjeli szekrényen álldogáló lámpa szolgáltatott némi fényt, félhomályba borítva helyiséget. Matthew az ablak előtt állt, melle előtt összefont karokkal, összevont szemöldökkel.
Nem szóltam semmit. Becsuktam magam mögött az ajtót, aztán szótlanul álltam és vártam. Vártam, hogy Matthew kirobbanjon, hogy üvöltözzön velem, hogy rám mondja a prostituált összes szinonimáját. De nem történt semmit, csak rám pillantott, aztán kinézett az ablakon. Ám vele ellentétben én nem bírtam ezt a szótlanságot.
- Sajnálom! – robbant ki belőlem hirtelen.
- Micsodát? – kérdezte, de rám sem nézett.
- Mindent – feleltem. – Hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hoztalak.
- Nem hoztál kellemetlen helyzetbe. Nyílván van egy elfogadható magyarázatod arra, hogy mit keres itt Edward Cullen – mondta kedvesen meglepetésemre, majd felém fordult. – Ugyanis, Norah, neked mindenre van magyarázatod, ahogy ismerlek – magyarázta egyre keményebb hangon.
- Matthew, én…
- Ne Matthew-zz itt nekem, Norah! – szólt rám. – Hallani akarom a magyarázatodat arra, hogy mi a fészkes fenét keres itt ez a tetű, aki már egyszer elvett tőlem.
- Ő Nessie nagy bátyja – feleltem, mialatt Matthew szép lassan elém sétált.
- Ezt már hallottam – bólintott. – De ezek szerint te egész végig tudtál erről. Tehát kamu volt a dumád, hogy semmi köze Edwardhoz.
- Nem. Én tényleg nem tudtam róla.
- Jajj, Norah, ne etess! – csitított.
- De nem hazudok. Én tényleg nem tudtam róla.
- Akkor hogy tudtad meg?
- Hát… Láttam Nessie-nél róla egy fényképet, és felhívtam őt.
- Folytasd!
- Beszéltünk, és ide jött.
- Mi történt köztetek?
- Semmi – vágtam rá póker arccal.
- Norah! – szólt rám.
- Nem történt köztünk semmi. De ha nem hiszed el, akkor kérdezd meg Edwardot.
- Kösz, inkább kihagyom – fintorodott el. – Beszélgetés helyett, legszívesebben beverném a képét annak a görénynek.
- Ne beszélj róla így!
- Tehát már véded is? – kérdezte felvont szemöldökkel. – Gratulálok, Norah! Lassan kiérdemelhetnéd a Legjobb csaló ribanc címet.
- Matthew, ezt fejezd be!
- Miért, talán nincs igazam? – kérdezte. – Minden nap attól rettegtem, hogy egyszer csak megcsalsz. Az évek alatt azt hittem megváltoztál, de tévedtem. Még mindig ugyanaz a kis hülye liba vagy, aki megismertem.
- Éppenséggel te is hibás vagy ebben az egészben! – vágtam vissza.
Matthew humor nélkül felkacagott.
- Miért is? – kérdezte két röhögő görcs között.
- Állandóan elutaztál, magányos voltam. Sosem hagytál érvényesülni, még egy normális munkám sem lehetett.
- De hát nem is kerestél!
- Nem, a francokat nem! – keltem ki magamból. – A két kezem nem elég ahhoz, hogy megszámoljam hányféle munkát kaptam volna. De te – böktem meg a mellkasát a mutatóujjammal -, mindig akadályoztál. Állandóan azt mondtad, hogy ne dolgozzak.
- Hát persze. Ugyanis annyira elkényelmesedtél az évek alatt. Szerinted miért utaztam annyit mostanság? Hogy tudjam finanszírozni a kiadásaidat.
- Matthew, ezt most azonnal hagyd abba! Ne kend rám ezt a baromságot! – figyelmeztettem.
- Miért? Talán igazam van?
- Nem, képzeld, nincs igazad.
- Ettől függetlenül nem változtat a tényen az, hogy te a hátam mögött, míg én halálra dolgoztam magam, bulizgattál a barátocskáiddal. Gondolom, nagyszerűen éreztétek magatokat.
- Semmi közöd hozzá, hogy mit csináltunk.
- Képzeld, Norahcska, kurvára van hozzám közöm. Ugyanis, ha még emlékszel, a mai reggel még a pasid voltam.
- Pont leszarom – feleltem. – Nincs ahhoz jogod, hogy így beszélj velem.
- Miért is? Talán igazam van, hogy megcsaltál? Hogy minden éjjel ebben a – mutatott az ágyra -, szaros ágyban csináltátok? Míg én éjszaka alig tudtam aludni a hiányodtól, te bizonyára cseszettül jól érezted magad.
Nem válaszoltam. A könnyeim szúrták a szememet, a levegőt nehézkesen vettem. Borzasztóan rossz volt hallani Mattthew szájából ezeket a szavakat. Pont tőle, akiről egész ismeretségünk alatt, hogy ő hidegvérű ember, aki képes normálisan is megoldani a problémákat. Úgy látszik, tévedtem.
- Matthew, én sajnálom. Tudom, hogy szörnyű vagyok. Én… Én nem akartam, hogy így tudd meg ezt az egészet. Én nem akartalak megbántani – hadartam könnyektől elázott szemekkel.
Mentegetőztem, holott pár perccel ezelőtt pont, hogy az igazamért harcoltam. Az érzések úgy száguldottak bennem, mint egy rettentően gyors és veszélyes hullámvasút. Fogalmam sem volt arról, hogy mit tudjon meg Matthew és mit ne. Azt akartam, hogy a lehető legkevésbé sérüljön. Mert tudtam, hogy ő egy nagyszerű ember, és abban is száz százalékban biztos voltam, hogy sokkal jobbat érdemel nálam.
- Feleslegesen magyarázkodsz, Norah – legyintett fájdalmas arccal.
- Matthew, én… Ne haragudj! – tört ki belőlem. – Borzalmasan utálom magam ezért. De…
- Mindketten tudjuk, hogy milyen vagy te valójában – szólt közbe. – De hogy tudtad megtenni, Norah? Hogy voltál képes a telefonba előadni a szerelmes nőt?
Nem feleltem, csak némán néztem az arcát, amely szinte eltorzult a mélységes fájdalomtól és dühtől.
- Sajnálom.
- Ne sajnálkozz már, az istenit! – csattant fel.
Ijedtségemben megrezzentem, mire a keserves sírás még erősebben szorongatta a torkomat.
- Emlékszel mit mondtam neked, amikor először szakítottunk Forksban? – kérdezte.
Meglepve néztem rá. Furcsa volt a hirtelen témaváltása.
- Nem – ráztam a fejem.
- Gondolhattam volna – forgatta a szemeit cinikusan. – Azt mondtam, hogy te meg Edward egymásnak vagytok teremtve. Hogy van köztetek egy kapocs, amit senki sem tud tönkre tenni.
Újra nem feleltem. Kíváncsian hallgattam a szavait, ugyanis fogalmam sem volt, hogy mire akar kilyukadni.
- Amikor újra összejöttünk, azt hittem, hogy még mindig együtt vagytok, és hogy már nagy valószínűséggel összeházasodtatok. Még azt is gondoltam, hogy talán már közös gyereketek is van. De, amikor mondtad, hogy Edward már nincs az életedben, hogy vége, felcsillant bennem a remény. Reménykedtem benne, hogy újra az enyém lehetsz, ami sikerült is. És az elmúlt években el is hittem, hogy az enyém vagy. Igaz, néhányszor eszembe jutott, hogy Edward bizonyára még mindig a szíved csücske. De úgy voltam vele, hogy amíg nincs a közeledben, addig nincs baj – mesélte. – De, most, hogy Edward újra itt van, biztos vagyok benne, hogy sokkal fontosabb neked ő, mint én.
- Ez nem igaz – feleltem. – Mindketten ugyanúgy fontosak vagytok számomra.
- Ja, persze – bólogatott egyetértően. – Csak bizonyára ő sokkal jobb helyet foglal el a szívedben. Mindig is tudtam, hogy én csak másodhegedűs vagyok az életedben. Mindig is tudtam, hogy én csak amolyan tárgy vagyok az életedben.
- Ne beszélj már hülyeségeket! – szóltam rá. – Szeretlek, Matthew! Épp annyira, mint Edwardot.
- Elég! – kiáltott rám. – Nem érdekel, hogy mit érzel irántam, vagy éppen Edward iránt. De tudd meg, engem nyugodtan kizárhatsz a szívedből. Ugyanis én itt és most véget vetek ennek az egésznek.
- Matthew…
- Nem érdekelsz, Norah. Nem való neked kapcsolat. Remélem, ugyanúgy el fogod tolni Edwarddal, mint velem – közölte a gyűlölettől fortyogó szavakkal. – Vége. És most, ha kérhetlek, takarodj a szemem elől!
*********
Norah ruhája:
